Napjainkban a legkülönfélébb lázmérők kaphatók a kereskedelemben. Folyadékszálas hőmérők, digitális, fülhőmérők, bőrre helyezhető szalagos hőmérők vagy akár infrasugaras lázmérők..

A folyadékszálas hőmérők esetén a folyadékszál addig kúszik felfelé, amíg eléri a testhőmérsékletnek megfelelő értéket, hasonlóan viselkednek a digitális lázmérők számlálói. A többi fajta eszközt a technikai kivitelezés pontatlansága, illetve a bőrhőmérsékletet befolyásoló egyéb tényezők torzító hatása miatt kevésbé javasoljuk.

A legegyszerűbb, legbiztosabb hőmérési technika során a lázmérő fémes részét vékonyan kenjük be egy kis popsikrémmel, majd kíméletesen toljuk be a gyermek végbelébe kb. 2 cm mélyen. Addig tartsuk bent, amíg a folyadékszál felfelé kúszik, vagy a digitális kijelzőn emelkedik a hőmérséklet. Ha már nincs elmozdulás a mutatott értékről, akkor húzzuk ki a pici popsijából és olvassuk le. Az így mért értékből kell 5 tizedet levonni, hogy megkapjuk a választ, hogy lázas-e a gyermek, van-e hőemelkedése, vagy pedig egyáltalán nincs láza. (normális: 36,4- 37,4 fok; hőemelkedés: 37,5- 37,9 fok; láz: 38,0 fok felett).

Nagyobb gyermekek természetesen már tiltakoznak a végbélben történő lázmérés ellen. Náluk a hónaljban kivitelezett lázmérés javasolt. A láz mérése azonban mindig szülői felügyelet és ellenőrzés mellett történjék. Egyrészt fontos, hogy a hőmérő megfelelően legyen a hónaljba helyezve, és az ott is maradjon a lázmérés idejére. Nagyobb gyermekek időnként titkolni szeretnék az éppen aktuális hőjüket, ezért lerázhatják a hőmérőt (például, ha mindenáron el szeretnének otthonról menni, de erre lázasan nem lenne esélyük), vagy éppen ellenkezőleg dörzsöléssel, fűtőtestre helyezéssel túlmelegítik (hogy ne kelljen iskolába menni).