Ujjösszenövés

Ujjösszenövés esetén a kéz, vagy láb két ujja összenőtt, vagy hártyásan összetapadt. Viszonylag gyakori fejlődési rendellenesség. Kézen a 3. és 4. ujj között, lábon a 2. és 3. ujj között a leggyakoribb. Halmozottan fordulhat elő egyes családokban. Az összenövés hosszirányban lehet részleges vagy teljes. Egyszerű formájában csak a bőr és a lágyrészek (kötőszövet, izmok) érintettek, a teljes formában a két ujj csontjai is összenőttek.

A lábujj összenövéseinél általában nincs szükség műtéti korrekcióra, hiszen nem okoz funkcionális károsodást, nem befolyásolja a járást, sportolást. A kéz ujjainak összenövése – tekintettel a kéz összetett és bonyolult funkcióira – műtéti szétválasztást igényel. Azokban az esetekben, amikor az ujjösszenövés a hosszukban jelentősen eltérő ujjak között van (1-2. ill.4-5.), akkor viszonylag korai időpontban, 6-12 hónapos korban kell elvégezni a műtétet, biztosítva a megfelelő növekedést és megelőzve a tartós mozgáskorlátozottságot okozó izomrövidülést. A többi esetben általában 3-4 éves korban történik a korrekció. Minden esetben a kéz funkcióképességét rendszeresen ellenőrizni, fejleszteni kell.

Számfeletti ujj

Akár a kézen, akár a lábon plusz ujj vagy ujjrész van. Mind a kézen, mind a lábon leggyakrabban az 1. illetve 5. ujj mellett látható. Az alap-, a végperc, de akár a teljes ujj kettőzöttsége is előfordulhat.

Ha csak bőrösszeköttetés van a számfeletti ujj és a kéz vagy láb között, akkor az eltávolítás már újszülöttkorban megtörténik, amennyiben csontos kapcsolat is van, akkor csak 1 éves kor után.

Görbe vagy egymást fedő lábujj

A lábakon észlelhető görbe vagy egymást fedő lábujj. Általában családi halmozódást mutat, vagyis a hajlam egyes családokban öröklődhet, és mindkét lábon megtalálható, szimmetrikus.

Orvosi teendő enyhe formákban nincs, amennyiben a későbbiekben akadályozza a cipő viselését, akkor műtét.

Dongaláb

A láb befelé fordult, a talpi rész kissé felfelé néz, az ujjak a talp felé mutatnak. Az érintett láb kisebb, merev, izomzata sorvadt.

A hajlítható formák gyógytornáztatással és sorozatos gipszrögzítéssel megszüntethetők, ha az elváltozás súlyos, illetve 3-4 hónapig tartó kezelés után is jelentős a deformitás, akkor műtétet igényel.

Veleszületett csípőízületi eltérések

A csípő rendellenes fejlődése lehet teljesen tünetmentes (csak ultrahangszűréssel kimutatható), és lehetséges, hogy bizonyos ortopédiai műfogások során észlelt eltérések utalnak rá. Előfordulhatnak azonban olyan jelek is, melyeket a szülő is észlel. Ilyen lehet, ha az anyuka azt látja, hogy a baba kinyújtott lábtartása mellett a combtőnél látható bőrredők nem szimmetrikusak, vagy ha túl könnyen (90 fokon túl) kifordíthatók hajlított csípőízület mellett a pici combjai (instabil csípő), vagy éppenséggel nem hajlíthatók ki 90 fokig sem („kötött” csípők).

Kialakulásában genetikai tényezők és méhen belüli tartási zavarok játszanak szerepet, ezért különösen fontos a csípők szűrése azokban a családokban, ahol már előfordult csípő fejlődési rendellenesség, illetve azoknál a babáknál, akik farfekvéssel jöttek világra.

A babák csípőszűrése fizikális módszerekkel már a születés után megkezdődik, majd a gyermekorvos, illetve ortopéd szakorvos végzi. 2-3 hónapos kor előtt röntgenvizsgálatot végezni a csípőficam kimutatására felesleges, mert a csípőizületet alkotó csontok még annyira porcosak, hogy a röntgenvizsgálat elől rejtve maradhatnak az esetleges eltérések. Ultrahang vizsgálattal viszont pontos információ nyerhető a csípők anatómiájáról, ráadásul sugárterhelést sem jelent a baba számára.

Amennyiben csípőficam igazolódik egy babánál, akkor az első 2-4 hétben széles terpeszpelenkázással biztosítjuk a combcsont fejének megfelelő irányú illeszkedését a medencecsontba. Ezt követően – mikor már erősebb a baba bőre – úgynevezett Pavlik-kengyellel állítják be a megfelelő tartást az ortopéd szakorvosok. A csípő stabillá válása során a szinte állandó viseletet fokozatosan lehet csak csökkenteni a teljesen ép ízület kialakulásáig. Amennyiben a csípő körüli izmok tónusa csökkent vagy fokozott, akkor gyógytornával lehet segíteni a normális izomtónus kialakulását.

A lábfej tartási eltérése

Gyakran előfordul, hogy az újszülöttek befelé fordulva tartják lábfejüket (olyan, mintha „kibicsaklott” helyzetben lenne), de az könnyen „normál” helyzetbe hozható. Ha ilyenkor a pici talpának külső részét tompa tárggyal vagy ujjunkkal végig húzzuk kis nyomást kifejtve, akkor a pici a lábát könnyedén a megfelelő állásba hozza. Méhen belüli téraránytalanság („kicsi volt a hely”) következtében kialakuló tartási eltérés, mely tornáztatás révén megszűnik.

Lábujjon állás, járás lábujjhegyen

Szinte minden szülő szembesül azzal, hogy a babák a felállás gyakorlása során gyakran lábujjhegyre állnak. Ilyenkor nem kell megijedni, hiszen a láb izmainak használatával gyűjti a tapasztalatokat a stabil testhelyzet és egyensúly megtartásához. Ezeknek a tapasztalatszerzéseknek lesz az a következménye, hogy megszokják azt, hogy a talpon állás során tudják legkönnyebben megtartani testhelyzetüket. Amennyiben a lábízületek mozgástartománya normális, akkor semmi gond, gyorsan leszoknak róla.

Ugyancsak gyakori, hogy a gyermekek a járás gyakorlása kapcsán is próbálkoznak a lábujjhegyen történő járással, hasonlóan, mint azt a felállás során tették. Ugyanakkor, ha a járás során azt tapasztaljuk, hogy a gyermek az esetek egyharmadában így közlekedik, akkor mindenképpen jelezzük ezt a gyermekorvosnak.

Érdemes megvizsgálni ilyenkor a gyermek izomtónusát, az ízületek stabilitását, a gyermek koordinációs készségét, de még a viselkedését is (autitizmus spektrumzavar), szükség esetén specialisták bevonásával. A szakorvosi vélemények alapján lehet aztán megkezdeni a célzott gyógytornát, mely során az Achilles ín nyújtására, rövidülésének megelőzésére is nagy hangsúlyt kell fektetni.