A különböző életszakaszokban a gyermekek étvágya nagymértékben ingadozhat.  Sok esetben annak ellenére jó a gyermek súlygyarapodása, hogy a szülő úgy érzékeli, hogy szinte semmit nem eszik gyermeke. Sokan hajlamosak megfeledkezni arról az egyszerű tényről, hogy gyermekkorukban ők is vékony testalkatúak voltak, esetleg még most is azok, így gyermeküktől nem várható el egy díjbirkózó alkat.

A másik nagyon fontos dolog, hogy nem mindegy, hogy a szülők miként alakítják ki gyermekük étkezési szokásait. A rendszeresség, a közös ebédlőasztal mellé ülés, az étkezések nyugodt körülményei, a figyelemelterelő események kerülése evésidőben, a vegyes táplálkozás bevezetését követően a változatosságra, az ételek minél szélesebb és színesebb skáláján történő kínálására helyezett hangsúly rendkívül fontos. Nem lehet elvárni egy gyermektől, hogy majdnem mindent elfogadjon, miközben a szülők étrendje sem változatos. Nyugodtan hagyatkozni kell a felnövekvő gyermek természetes kíváncsiságára az ételek megkóstolásakor. Ha azt látja, hogy szülei is változatosan étkeznek, akkor számára is az lesz a természetes. Persze lesznek számára is kedvenc ételek, de melyikünknek nincsenek…

Tilos az ételt erőltetni, erőszakkal adni (bár sokszor tényleg nehéz megállni…)! Az étkezéssel kapcsolatos ellenérzést lehet csak fokozni a gyermekben, ami a problémát csak tartósítani fogja.

Meg kell viszont mindent tennünk annak érdekében, hogy a gyermeknek lehetőség szerint minél jobb étvágya legyen, sokat legyen friss levegőn, mozogjon, kerülje a nassolást, a cukros italok fogyasztását, ellenben kapjon rendszeresen gyümölcsöt! Ellenkező esetben az étvágytalanságát garantáltan konzerváljuk, és a problémamegoldást csak elodázzuk! Ugyanez a helyzet azzal, amikor a szülő rohan a gyermek után a lakásban, udvaron, és megpróbál falatkákat becsempészni a „kis bestia” szájába! Ezzel nem lehet elérni, hogy az asztalhoz üljön, és elfogadja az étkezések menetrendjét. Minek üljön le, ha játék közben is elérhető a falatozás? Ráadásul még megnöveljük a félrenyelés kockázatát is! Ne engedjünk a kísértésnek, hogy legalább az édességet egye meg a gyermek, mert különben „éhenhal”! Nem fog!

Jótékony hatással szokott lenni a rosszul evő kisgyermekekre a közösségbe kerülés. Az óvodástársakkal együtt könnyebben elfogadják a gyermekek a rendszeres étkezést.

Az étvágy az általános állapot, közérzet fontos jelzője is, megítélése hozzátartozik a gyermek általános állapotának meghatározásához. Természetesen az étvágytalanságnak vannak kezelendő okai is, melyek akár átmenetileg, akár tartósan csökkentik a gyermekek táplálékfelvételét.

Betegség nélküli, átmeneti étvágytalansággal járó állapotok

Ezekben az állapotokban a gyermeknek semmilyen betegségtünete nincsen, legfeljebb csecsemőkorban átmeneti nyűgösség társul hozzájuk. Ilyen többek között a fogzás, az időjárási frontok hatása, idegen környezetbe kerülés (például utazás során), nem kielégítő mértékű pihenés, vagy bizonyos ételekhez köthető undor.

Valamilyen kóros állapothoz kötődő, átmeneti étvágytalanság

Valamennyi fertőző betegség általános tünete lehet az étvágy átmeneti csökkenése, melyek mellett természetesen az adott fertőzésre jellemző egyéb tünetek is megfigyelhetők.

A fertőzés elmúltával a gyermek étvágya többnyire gyorsan visszatér, gyakran annak mértéke túlhaladja a betegség előtti szintet, mintha csak be akarná hozni a betegség során elszenvedett hiányt.

Nyilvánvaló fertőzéses tünetek nélkül jelentkező étvágytalanság esetén gondolni kell a húgyúti fertőzés lehetőségére, mert annak egyetlen tünete is lehet, ezért vizeletvizsgálat mindenképpen indokolt, különösen csecsemőkorban.

Lelki eredetű átmeneti étvágytalanság esetén a gyermeknél nem látunk nyilvánvaló betegségre utaló tünetet, de a hangulata a megszokotthoz képest rossz, ingerlékenyebb, érzékenyebb, vagy éppenséggel visszahúzódó, elutasító lehet. A túlzott leterhelés okozta stressz szintén megnyilvánulhat étvágytalanságban.

A legtöbb gyógyszernek negatív hatása lehet a gyermek étvágyára, mely a betegsége miatt fennálló étvágytalanságot tovább fokozza.

Elhúzódó étvágytalansággal járó állapotok

Helytelen étkezési szokások

A gyermek elhúzódó étvágytalanságára panaszkodnak a szülők, aki alig akar valamit enni, gyakran csak a „fogára való” ételeket hajlandó elfogyasztani. Rendszertelenek az étkezései, sokszor csak nassol, üdítőket, gyümölcsleveket iszik. A testsúly a legtöbb esetben nem tér el lényegesen az elvárttól.

Ilyen esetekben a gyermek az energiaszükségletét nem megfelelő minőségű és mennyiségű ételek, italok fogyasztásával fedezi. Az édességek, a magas cukortartalmú italok (tea, gyümölcslé, üdítők) gyorsan emelik a vércukorszintet, ezért könnyen elnyomják az agy éhségközpontjának jelzését. A kalória-bevitel megtörténik, csak nem a megfelelő formában. Arra kell gondolni, hogy, ha egy éhes ember bekap egy kockacukrot, akkor perceken belül megszűnik a kínzó éhségérzete. Ugyanez történik a magas szénhidrát tartalmú édességek, italok fogyasztása kapcsán is. Ráadásul utóbbiak kellemes ízük révén szinte itatják magukat. Ennek az lesz a következménye, hogy a gyermek a folyadékszükségletén felül fog fogyasztani belőlük. A sok folyadék egy állandó gyomorteltség-érzetet kelt, ami az agy jóllakottsági központjának ingerlésével szintén gátolja az éhségérzet kialakulását.

A gyermek születésétől fogva a helyes táplálkozási szokások kialakítása a cél. Ennek legjobb eszköze a rendszerességre való törekvés. Ha már tud ülni a gyermek, akkor etetőszékében csücsüljön a családi asztal körül ő is, legyen részese az együttes étkezéseknek, ne szaladgáljon az étkezés közben vagy helyette össze-vissza. Szomjoltásra tiszta vizet kapjon! Amennyiben jó étvágyú a gyermek, akkor a főétkezései után természetesen kaphat teát, gyümölcslevet, de az étkezések közti időszakban a szomjoltásra vizet igyon. Ellenkező esetben előbb-utóbb vagy étvágytalanná válik az előbb említett okok miatt, vagy pedig az extra kalória-bevitel miatt túlsúlyos lesz.

Nagyobb gyerekek esetében a szülők gyakran azzal hárítják a probléma megoldását, hogy nem tehetnek semmit, a gyermek kiszolgálja magát. Ezt pedig azzal lehet kivédeni, ha nem tartanak otthon nem kívánatos nasikat, üdítőket. A probléma eltolását jelenti, ha a szülők, nagyszülők azért, hogy „legalább valami legyen a gyermek gyomrában” jelmondattól vezérelve engedélyezik, mi több, adják a gyermeknek az édességeket, gyümölcsleveket.

Ha az ilyen étvágytalan gyermeknél még nem alakult ki az elégtelen minőségű és mennyiségű ételek, italok fogyasztása miatt valamilyen hiányállapot (vas, ásványi anyag, nyomelem, vitamin), akkor önmagában a fenti tanácsok megfogadása az esetek nagy részében megoldja az étvágytalanságot!

Vitaminhiány, nyomelem hiány

A korábbi helytelen étkezések folyományaként a gyermek szervezetében vitamin-, ásványi anyag-, nyomelem hiány lép fel.

Az a legjobb, ha a gyermek szervezete természetes úton, étkezések során kapja meg a számára szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket. Abban az esetben, ha erre nem sikerül rávenni a gyermeket, akkor természetesen adhatók a gyermekek számára összeállított multivitamin készítmények, táplálék-kiegészítők, melyek fogyasztása után javul az étvágy. Annak visszatérése után azonban célszerű áttérni a természetes bevitelre.

Vashiányos vérszegénység

A vas a szervezet számára nélkülözhetetlen elem, hiszen fontos enzimek, molekulák alkotóeleme. Az egyik legfontosabb vastartalmú fehérje a vörösvértestek hemoglobinja.

A vashiány legenyhébb formájában a szervezet vastartalékainak csökkenését még nem kíséri a hemoglobin szintjének csökkenése, de amennyiben a vasraktárak nem töltődnek fel (étkezéssel történő megfelelő mennyiségű bevitel révén), akkor előbb utóbb kialakul a vashiányos vérszegénység.

A gyermekek elég jól tolerálhatják a vashiányt, és enyhébb esetekben nem feltétlenül vannak feltűnő tünetek, nem ritkán egyéb ok kapcsán elvégzett vérvétel hívja fel rá figyelmet. Csecsemőkorban a sápadtság, elégtelen gyarapodási ütem, fáradékonyság, nagyobb alvásigény, későbbi életkorokban ezeken túl az étvágytalanság, a szellemi teljesítőképesség csökkenése, gyakori fejfájás, hajhullás, hajtöredezettség, fertőzésekre való fokozott hajlam lehet figyelemfelhívó jel. Súlyos vérszegénység esetén a szapora szívdobogásérzés, magasabb pulzusszám, fulladásérzés is megjelenhet.

A koraszülöttek kisebb vasraktárakkal születnek, ezért esetükben a korai vaspótlásról mindenképpen gondoskodni kell, hogy megelőzzük a vashiányos vérszegénység kialakulását. Későbbi életkorokban a vashiány kialakulásához az intenzív növekedésből adódó fokozott igény (csecsemőkor, serdülőkor), az elégtelen vasbevitel (nem megfelelő táplálkozási szokások), a felszívódás zavara (krónikus gyomor-bélrendszeri betegség), illetőleg a vérvesztés vezet.

Nem ritka, hogy több tényező együttes jelenléte vezet vashiányhoz. Például a fokozott növekedés időszakában egy rossz étvágyú, egyoldalúan táplálkozó gyermek esetében nyilvánvalóan nagyobb eséllyel fog kialakulni vashiányos vérszegénység. Fontos tudni azt is, hogy a tehéntejjel táplált csecsemők is hajlamosabbak a vashiány kialakulására, mert a tehéntejben lévő vastartalom alacsonyabb, ráadásul a felszívódásának mértéke is elmarad az anyatejben lévőhöz képest. Ehhez még hozzátársulhat a korai tehéntejtáplálást gyakran kísérő bélrendszeri vérzés. Ez utóbbi tovább növeli a vashiány kockázatát.

Bármelyik életkorban jelentkező felszívódási zavar, paraziták okozta fertőzések szintén a vasbevitel elégtelenségét eredményezik.

Serdülőkorú lányok esetén a menstruáció jelentkezését követően, különösen, ha a vérzés az átlagosnál nagyobb mennyiségű, vagy hosszabb ideig tart, gyakran találkozhatunk vashiányos vérszegénységgel. Ha ehhez elégtelen bevitel is társul a nem ritkán látott felesleges fogyókúrás diéta következtében, akkor szinte biztos a vashiány kialakulása. A vashiányos vérszegénység igazolása laboratóriumi vérvizsgálattal történik, mely során a vérképben látszanak a vérszegénység jelei, illetve az alacsonyabb vasszint és vasraktárak telítetlensége.

Krónikus betegségek

Valamennyi szerv, szervrendszer krónikus betegsége, a hangulat zavarai étvágytalansággal társulhat részben az alapbetegségnek a szervezet egyensúlyát megbontó hatása miatt, következményes hiányállapotok miatt, részben pedig a krónikus gyógyszeres kezelések mellékhatásaként és negatív lelki tényezők miatt.