Az anyatejes táplálás egy éves korig az elsőszámú tápláléka a csecsemőknek, de hat hónapos kor után már nem fedezi teljes mértékben a baba igényeit. Ezért ebben az életszakaszban már elkezdhető egyéb ételek beiktatása az étrendbe. Azért is célszerű ezt már ilyenkor megtenni, mert a tapasztalatok szerint a még később elkezdett kiegészítő táplálást nehezebben fogadják el a „túl jól” szopó babák. Hosszabban, jóval több gyakorlás árán hajlandóak csak kanálból enni, „bizalmatlanabbak” az új ízekkel és az új állaggal szemben.

A kiegészítő táplálás során a fokozatosság elvét kell követni. Egy nap mindig csak egyféle új táplálékot próbáljunk annak érdekében, hogy könnyen beazonosítható legyen az esetleges nem kívánt hatásért felelő étel (puffadás, hasi fájdalom, bukás, hasmenés, szorulás). A déli szoptatás előtt adott 10-20 gramm új étel adásával kezdjük a mellé táplálást és az adagok fokozatos növelésével, 1-3 hét alatt lehet kiváltani egy teljes szoptatást. A reggeli és esti szoptatások legyenek legutoljára elhagyva, lehetőség szerint csak egy éves kor felett.

Mikor kezdjük el a kiegészítő táplálást?

Anyatejes táplálás hiányában a kiegészítő (nem tápszeres) táplálás legkorábbi időpontjaként a 4 hónapos életkort határozzák meg. Korábbi időpontban elkezdett kiegészítő táplálás több gondot okozhat a gyomor-bélrendszer éretlensége miatt, későbbi allergiára, hiányállapotra hajlamosíthat. Kezdetben célszerű a mellé táplálást burgonyával kezdeni, hiszen ez lesz a többi főzelék sűrítő anyaga is. Emellett a gyümölcsök bevezetése szerepelhet az elsők között. Utóbbiak közül elsőként az alma, őszibarack javasolt, majd természetesen idény függően következhet cseresznye, meggy, hámozott szilva, sárgadinnye, körte, végül a déligyümölcsök (banán, narancs, mandarin). A gyümölcsöt kezdetben lé, majd pép formájában adjuk a piciknek. A nehezen tisztítható, apró magvas gyümölcsök (eper, málna, szeder) adását 2 éves kor felett javasoljuk. (Ha az édesanya vállalkozik rá, és az eper külső, magokkal teli részét levágja, akkor a belső részek adhatók.)

Főzelékek

A főzelékfélék közül a burgonya bevezetését a sárgarépa, fehérrépa, tök, sütőtök kövesse, majd brokkoli, spenót, saláta, paradicsom, spárga, cékla, kelbimbó, sóska adását is elkezdhetjük. A puffasztóbb ételek bevezetésére (karfiol, karalábé, káposzta, borsó) kerüljön sor legkésőbb (8 hó). A sóska, spenót adása hetente egy alkalommal javasolt magas oxalát tartalmuk miatt (vesekő-képződési hajlam). Kezdetben turmixoljuk le, majd 8-10 hónapos kortól villával törjük át a főzelékeket. A rágásra szoktatást is ekkortól lehet elkezdeni, úgy, hogy egy-egy nagyobb, puhára főtt zöldségdarabot hagyunk a pici főzelékében, amit akár az ínyével is szét tud majszolni. Óvatosan adjuk a nagyobb darabokat, hiszen meg kell tanulniuk, hogy mekkora ételdarabot tudnak kényelmesen lenyelni, és az ehhez szükséges biztonságos nyeléskoordinációjuknak fel kell épülni.

Természetesen szerencsés lenne, ha biotermesztésből származó alapanyagokat tudnánk használni a mindennapok során, de ennek hiányában is mindig törekedjünk az ellenőrzött minőségű, biztonságos helyről származó élelmiszer beszerzésére. Kerüljük a mesterséges édesítőszereket, a tartósítószereket, színezékeket tartalmazó ételeket. Emésztők környékéről származó zöldségeket ne használjunk azok lehetséges magas nitráttartalma miatt, inkább akkor jó minőségű bébiételeket válasszunk.

Húsfélék

Hat hónapos kor felett a főzelékeket dúsíthatjuk húsfélék adásával, melyek a vashiány megelőzésének szempontjából is hasznosak. Csirke és pulykahúst használjunk erre a célra. Élettanilag hasznos lenne a hal adása is, de az allergizálódás veszélye miatt csak egy éves kor felett javasoljuk. Csirkemájat is kaphat fél éves kora felett a csecsemő, de fiatal állat máját és csak hetente legfeljebb egy alkalommal.

Tojás, tej és olaj

A tojás sárgája 8 hónapos, fehérjéje egy éves kor felett javasolt, és tehéntejet, kakaót, macikávét is csak 1 éves kor felett kapjanak a babák. Kis mennyiségben tejtermék (túró, sajt, joghurt) már 8-9 hónapos kortól adható, ha a családban nincs allergiára, asztmára, ekcémára való hajlam.

Gyakori kérdésként szokott felmerülni a kecsketejjel történő táplálás. Egy éves kor környékén már adható az ellenőrzött forrásból származó kecsketej, de önmagában a tejszükséglet kielégítésére nem alkalmas, mert B6-,B12-, C-, és D- vitaminban szegény, ugyanakkor magas ásványianyag- tartalmú.

Növényi olaj (1 dl főzelékbe 1 kávéskanálnyi) 6-7 hónapos kortól tehető a picik ételébe. Ugyanakkor minél kevésbé sózzuk, édesítsük a babának szánt ételeket. A csecsemő nagyon szívesen elfogyasztja a felnőtt ízlésének sótlan, kevéssé édes ízű táplálékot!

Egy éves kor alatt az allergizálódás veszélye miatt nem javasoltak az olajos magvak, a méz illetve a gyógyteák.

Glutén

Gluténtartalmú ételek (búza, árpa, rozs, zab) bevezetési idejével kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a glutént legkésőbb hét hónapos kor előtt vezessük be, ezért az ezekből készült pépek, kásák kóstoltatását sem tanácsos tovább halogatni. Fontos a glutén bevezetés időpontjában és azt követően legalább 1-3 hónapig szoptatni, mert ez csökkenti a lisztérzékenység kialakulásának kockázatát.

Ha 6 hónapos kor felett kiflit, kenyeret rágcsál a csecsemő, akkor azt mindig csak szigorú felügyelet mellett tegye, azért, hogy ne tudjon túlzottan nagy falatot lecsippenteni, illetve, hogy azt ne mozgás közben tegye!

Nagyon fontos kiemelni a gyermekek étkeztetésével kapcsolatban, hogy az rendszeresen és asztalnál történjen. Meg kell szoknia a csecsemőnek, kisdednek, hogy az étkezés nem a szoba közepén, játszás, TV nézés közben történik. Törekedjünk arra, hogy minél kevesebb figyelemelterelő inger érje a gyermeket az étkezések során! Sokkal inkább felébred a pici természetes kíváncsisága a különböző ételek iránt, ha a család többi tagjának körében tartózkodik az asztal körül. Helytelen magatartás, ha egy rosszabb étvágyú gyermek után tányérral és kanállal, vagy valamiféle „nasi”-val szalad a szülő. Csak konzerválni lehet azt az állapotot, hogy nem hajlandó asztalhoz ülni a gyermek. Ne itassuk feleslegesen őket az étkezések között mindenféle édes levekkel, teákkal, mert előbb-utóbb étvágytalanná válnak. A feleslegesen bevitt cukor, és a kívánatosnál nagyobb mértékű folyadékfogyasztás az étvágy ellen fog hatni. Szomjoltásra vizet használjunk. Főétkezéseket követően – ha jól evett a gyermek- megkínálható gyümölcslével, nem túl édes teával, de az étkezések közötti időben vízzel csillapítsuk szomját.

Nagyon fontos, hogy a szülők is változatos és egészséges táplálkozást folytassanak, hiszen csak emellett várható el a gyermektől, hogy ő is szívesen közelítsen ezekhez az ételekhez, és táplálkozása ne váljon egyoldalúvá. Természetesen a gyermeknek is lesznek kedvenc ételei, hiszen nekünk is vannak, de amennyiben nem csak azokkal találkozik, akkor sokkal szélesebb lesz az étkezési repertoárja.