A gyermekkori szamárköhögés (pertussis) áttekintése
A gyermekkori szamárköhögés (latinul: pertussis) egy nagyon fertőző légúti betegség, amelyet a Bordetella pertussis nevű baktérium okoz. Elsősorban gyermekkorban fordul elő, de minden korosztályban kialakulhat, különösen azoknál, akik nem kaptak megfelelő védőoltást. A betegség jellegzetes tünete a görcsös köhögési rohamok, amelyeket egy erős „szamárbőgésre” hasonlító hang kísér, amikor a beteg próbál levegőt venni a köhögés után.
Kórokozó és terjedés
A szamárköhögés kórokozója cseppfertőzéssel terjed, azaz köhögéssel, tüsszentéssel vagy közeli érintkezés során fertőzheti meg az embereket. A baktérium a légutakba jutva megtapad a légúti nyálkahártya sejtjein, és különböző toxikus anyagokat termel, amelyek károsítják a légutakat, gyulladást okoznak és a jellegzetes tüneteket idézik elő.
A betegség lappangási ideje általában 7-10 nap, de akár 21 nap is lehet. A szamárköhögés különösen veszélyes a csecsemőkre, mivel az ő immunrendszerük még nem fejlődött ki teljesen, és nagyobb eséllyel alakulnak ki súlyos szövődmények, például tüdőgyulladás, agyvelőgyulladás vagy légzési nehézségek. A fertőzés a védőoltás előtti időszakban a gyermekhalandóság egyik fő oka volt.
Tünetek
A szamárköhögés klinikai lefolyása három szakaszra osztható:
- Katarrális szakasz: Ez a szakasz a megfázáshoz hasonló tünetekkel kezdődik, mint például orrfolyás, enyhe láz és enyhe köhögés. A betegség ebben a szakaszban még nem diagnosztizálható egyértelműen, de már fertőző.
- Paroxizmális szakasz: A betegség legjellemzőbb tünetei ebben a szakaszban jelennek meg. A köhögési rohamok hirtelen jelentkeznek, és hosszú percekig tartanak, gyakran a bevezetőben említett „szamárbőgéshez” hasonló hanggal. A köhögési rohamok során a beteg nehezen tud levegőt venni, kimerültté válhat, hányás is előfordulhat. Ezen tünetek miatt a betegség gyakran súlyosbodik, és az érintettek számára rendkívül kellemetlen.
- Rekonvaleszcens szakasz: A tünetek fokozatosan enyhülnek, de a köhögés még hetekig fennállhat. A beteg kevésbé fertőző, de még mindig fennáll a visszaesés kockázata.
Diagnózis
A szamárköhögés diagnosztizálása kihívást jelenthet a korai szakaszban, mivel a tünetek gyakran összetéveszthetők más légúti betegségekkel, például a megfázással vagy influenzával. A diagnózist leggyakrabban laboratóriumi tesztek segítségével állítják fel. A leggyakoribb módszerek közé tartozik az orr- vagy torokváladék tenyésztése, valamint a vérvizsgálatok, amelyek a pertussis elleni antitestek jelenlétét mutatják ki.
Kezelés
A szamárköhögés kezelése antibiotikumokkal történik, amelyek hatékonyak a baktériumok elpusztításában és a fertőzőképesség csökkentésében. Az antibiotikumos kezelés azonban csak a korai szakaszban eredményes, mivel a betegség előrehaladott állapotában a tünetek már a légutak károsodásának következményei, nem pedig a baktérium jelenlétének. A súlyosabb esetekben, különösen csecsemőknél, kórházi kezelésre lehet szükség, hogy a légzést támogassák és megakadályozzák a szövődményeket.
A köhögéscsillapítók és egyéb gyógyszerek általában nem hatásosak a szamárköhögés tüneteinek enyhítésében, mivel a köhögést a légutak károsodása és a baktériumok toxinjai okozzák.
Megelőzés
A szamárköhögés elleni leghatékonyabb védekezési módszer a védőoltás. Az oltási programok bevezetése óta a szamárköhögés előfordulása drámaian csökkent. A legtöbb országban a DTP (diftéria, tetanusz, pertussis) oltás része a kötelező gyermekoltási rendnek. Magyarországon 2,3,4 és 18 hónapos korban és 6 éves korban kapják a gyermekek a védőoltást. Felnőttek körében a szamárköhögés kórokozója elleni ellenanyagok szintje lecsökkenhet, de esetükben is van lehetőség az emlékeztető védőoltás beadására és a védettség fenntartására. Ezzel nem csak saját magukat, hanem a környezetükben lévő kiscsecsemőket is védik. A védőoltások mellett fontos az is, hogy a szülők és a gondozók figyeljenek a higiéniai szabályokra, és kerüljék a fertőzött személyekkel való érintkezést. A szamárköhögéssel fertőzött személyek izolálása és antibiotikumos kezelése csökkentheti a betegség terjedését.
Szövődmények és kilátások
A szamárköhögés szövődményei súlyosak lehetnek, különösen csecsemők és kisgyermekek esetében. A leggyakoribb szövődmények közé tartozik a tüdőgyulladás, az agyi károsodás, valamint a légzési nehézségek. A halálozási arány csecsemők körében a legmagasabb, különösen azoknál, akik még nem kapták meg a védőoltási sorozatot.
Felnőtteknél és idősebb gyermekeknél a betegség ritkán halálos, de a köhögési rohamok esetükben is hosszan tartóak és kimerítőek lehetnek.