Az atópiás dermatitis és az endogén ekcéma egymás szinonimái, egyiket angol, másikat inkább német nyelvterületen használják. Az „atópia” nem helyénvalót, az „endogén” belülről jövőt, belső eredetűt jelent.

A betegség előfordulása 15-20%, a fiatal, városi lakosság körében gyakoribb, folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

Tünetek

A tünetek atópiás dermatitis esetén a korai csecsemőkorban, ritkábban később kezdődnek. Az évek során egyre ritkábban, egyre enyhébb tünetek jelentkeznek és az esetek háromnegyed részében a serdülőkorra a gyermekek „kinövik” a betegséget.

Jellemző a nagyon száraz bőr, az erős viszketés, az intenzív vakaródzás és az időszakosan, változó erősséggel fellépő bőrgyulladás. Atópiás dermatitisben a bőrszárazság oka a faggyútermelés csökkenése mellett a faggyú összetételének megváltozása, a bőrt védő savköpeny vegyhatásának lúgos irányba való eltolódása és az ezzel kapcsolatos vízveszteség.  

Nagyon gyakori, hogy az endogén ekcéma más atópiás betegséggel (asztma, szénanátha) társul. A beteg családjában is halmozottan fordulnak elő ezek a kórképek.

Mai ismereteink szerint az atópiás hajlam kialakulásáért az immunrendszer hibás működése felelős. Ez örökletesen meghatározott. Az atópiás dermatitisben szenvedő egyén a külvilág ingereire (táplálékok, belélegzett vagy a bőrre kerülő anyagok) másként és hevesebben válaszol. Gyakori náluk a csalánkiütés, hevesen reagálnak rovarcsípésekre. Erős viszketést okozhatnak a bőrrel érintkező ruhaneműk (műszálas, gyapjú), tisztálkodó szerek (lúgos szappanok, illatos, színezett tusfürdők).  A hideg vagy meleghatás, verejtékezés, érintés, dörzsölés is heves vakaródzást provokál. A levegőben levő pollenek, tollak, szőrök, gombaspórák, atkák is kiválthatják az endogén ekcéma tüneteit. Ezzel párhuzamosan a bőrre kerülő baktériumok, vírusok, gombák ellen furcsamód gyengébb a védekezés. Gyakrabban fordul elő ekcémás betegeknél gennyes bőrfertőzés, nagyszámú szemölcsképződés.

Ezek az eltérések vérkép vizsgálattal, az immunglobulinok szintjének (IgE) mérésével, provokációs tesztekkel kimutathatók.

A klinikai tünetek súlyosságát befolyásolja az életkor, a beteg környezete és számos más körülmény, pl. az időjárás, stresszhatások. A betegség lefolyása ennek megfelelően hullámzó, enyhe és súlyosabb időszakok váltakoznak. Az ekcémás gyermekek 70-80%-a serdülő korra tünetmentessé válik, de általában ekkor jelentkeznek a légúti tünetek (asztma, szénanátha), ezt nevezik ”atópiás menetelés”-nek. A felnőttkor küszöbén nagyon fontos a helyes pályaválasztás, mert a felnőttkori ekcémák legnagyobb részét a munkahelyi környezeti allergének, stresszhatások tartják fenn.

Kezelés

Az endogén ekcéma csak tünetileg kezelhető. A kiváltó tényezők kerülése, a helyes bőrápolás és életvezetés (öltözködés, szokások, játékok) ezért a megelőzésben rendkívül fontos. A gyermekeknél sem ritka már a fémekre, festékekre, illatanyagokra, tartósító szerekre kialakult túlérzékenység. Csecsemőkorban az ételérzékenységnek (tej, tojás, szója, mogyoró) is lehet szerepe az atópiás dermatitis kialakulásában, ennek tisztázása és az elkerülő diéta szintén fontos.

A kezelésben a helyesen megválasztott bőrápoló készítmények rendszeres használata, a tünetek fellángolása idején az életkornak, testtájéknak megfelelően választott gyógykenőcsök, 

viszketéscsillapító szerek, felülfertőződés esetén antibiotikumok adása javasolt. Az immunrendszer erősítésére és az immunegyensúly fenntartását eredményező kezelésekre is van már lehetőség. Krónikus betegség lévén nagyon fontos a beteg és családja helyes életvezetése (anyatejes táplálás, dohányfüst-mentes, tiszta környezet, öltözködés) rosszabb időszakokban pszichés támogatása. Gyerekeknél az óvodai, iskolai környezettel megfelelő összhang kialakítása, a helyes pályaválasztás életreszóló feladat.