fbpx
Gyermekkori asztma
Gyermekkori asztma

A gyermekkori asztma a gyermekkor leggyakoribb krónikus betegsége, mely a gyermekpopuláció közel 8-10%-át érinti, és sajnos előfordulása folyamatosan emelkedő tendenciát mutat a fejlett országokban. A betegség hátterében a hörgők különböző okok miatt fellépő krónikus gyulladása áll. Amennyiben a krónikus gyulladást nem szűntetjük meg, akkor az ismétlődő rohamokon túl a tüdőben olyan szerkezeti átalakulások mennek végbe, melyek a felnőtt korra jelentős légzésfunkciós károsodáshoz vezetnek. Az asztma lefolyása életkortól függően más és más, és míg 10 éves kor alatt inkább a fiúk, addig ifjú korban inkább a lányok körében gyakoribb.

A gyermekkori asztma megjelenési formái:

  • 2-3 éves korig tartó, „ideiglenes” fulladások.
  • Atópiás hajlam nélküli, vírusfertőzések következtében fellépő ismétlődő nehézlégzések.
  • Folyamatosan fennálló asztma, melyre az atópiás hajlam jellemző, ezeknek a gyermekeknek a szülei körében is előfordul asztma, valamint esetükben kimutatható allergiás kiváltó ok (étel, belélegzett allergén) a háttérben.
  • Súlyos, hullámzó asztma, mely esetén a rohamok között gyakorlatilag tünetmentes a gyermek, de atópiás, allergiás hajlama van.

Az asztma súlyosságának függvényében különböző sűrűséggel, ismétlődően, kilégzéskor hallható sípolással, szapora légvételekkel járó, nehézlégzést, légszomjat okozó úgynevezett asztmás rohamok lépnek fel.

Asztma tünetei

Kezdetben akár légúti fertőzés tüneteihez társultan, akár azoktól függetlenül, időnként fizikai terhelésekkor gyakori, száraz, kínzó köhögési rohamok jelentkeznek. A kínzó köhögési roham végén erőlködve esetleg sűrű, áttetsző tapadós nyákot is felköhöghet a gyermek. Az asztmás roham súlyosságától függően nehézlégzés társul a köhögéshez.

A nagyobb gyermek megéli, hogy nem kap rendesen levegőt (és nem az orr eldugulása miatt), és nála, de kisebbeknél kizárólagosan, ennek objektív jelei is láthatók. Kicsiknél feltűnő, hogy zihál a mellkasuk, szinte hullámzik a mellkas és a has a légvételek során. A gyermek kilégzése hosszabb ideig tart, megnyúltabb a normálishoz képest, szó szerint úgy préseli ki magából a levegőt. Ha az állapot nagyfokú légúti beszűkülés eredménye, akkor kilégzéskor, akár szabad füllel is hallható egy sípoló hang. Ugyanez kevésbé markáns esetben szintén észlelhető, ha a szülő közvetlenül a gyermek mellkasára helyezi a fülét. Emellett kicsiknél a nehézlégzés tüneteként látszik az orrszárnyak mozgása a légvételek során, valamint feltűnően gyorsan veszik a levegőt, és légvételekkor behúzódnak a bordaközök és a nyak szegycsont feletti része.

Nagyobb gyerekeknél is jól megfigyelhető a nehézlégzéssel járó esetekben a megnyúlt kilégzés, a kilégzési sípolás, a bordaközök és a nyak szegycsont feletti részének behúzódása, a szapora légzésszám. Enyhébb lefolyású esetekben csak az orvos hallja hallgatózáskor a jellegzetes sípolást. Igen súlyos rohamban a gyermek oxigénellátottsága is zavart szenved, ezért az ajkai szederjesek lehetnek, és szemmel láthatóan nagyon kimeríti a fokozott légzési munka.

Asztma okai

Az asztmának, a hörgők krónikus gyulladásának hátterében számos ok húzódhat meg: genetikai faktorok, környezeti tényezők (fertőzések, légszennyeződés, dohányzás, táplálkozással vagy belégzéssel szervezetbe kerülő allergiát kiváltó anyagok, fizikai terhelésre, stresszhelyzetre, időjárási frontokra adott eltérő reakció). Mindezek eltérő mechanizmussal, de ugyanarra az eredményre vezetnek, a hörgők krónikus gyulladásához.

A nehézlégzés mértékétől függ, hogy milyen gyorsan kell a gyermeket orvosnak megmutatni. Amennyiben a nehézlégzésnek a korábbiakban felsorolt objektív jelei láthatók, akkor azonnal, mert minél hamarabb kap megfelelő gyógyszereket a gyermek, annál gyorsabban segíthetünk rajta. Addig is célszerű a nagyobb gyermeket párnákkal megtámasztva úgynevezett félig ülőhelyzetben tartani, hogy légzési segédizmait (rekeszizom, bordaközi izmok) minél hatékonyabban tudja használni a légvételek során. Csecsemők nem tudják légzési segédizmaikat hatékonyan igénybe venni, így őket nem kell „pozícionálni”. Nyissunk ablakot, hogy minél oxigéndúsabb levegő legyen a szobában!

Ha csak a száraz köhögés jelzi az aktuálisan zajló betegséget, de nincsenek meg a nehézlégzésre utaló jelek, akkor a következő rendelési időben célszerű jelentkezni a gyermekorvosnál.

Nagyon fontos, hogy a gyermek sok folyadékot kapjon, mert a szapora légvételek során jóval több folyadékveszteség éri a gyermeket. Ráadásul a sűrű, tapadós légúti váladék feloldásához is elengedhetetlen.

Amennyiben a gyermeknél felállították az asztma diagnózisát, akkor a beállított készítményeket az előírt módon kell alkalmazni. Serdülőkorú gyermekek esetében fontos a gyógyszer bevételének ellenőrzése, mert a tartós gyógyszerszedéssel szemben esetleg ellenállásai lehetnek a gyermeknek, az viszont a kezelés eredménytelenségét vonja maga után.

Asztmás rohamban az úgynevezett rohamoldó, hörgőtágító készítmények adandók, a gondozó orvos által megtanított módon és gyakorisággal. A szokásos rohamoldásra nem reagáló esetekben szintén mielőbbi orvosi vizit szükséges.

Mint minden krónikus gyermekkori betegség esetében, így az asztmában is nagyon fontos, hogy ne alakítsunk ki a gyermekben betegségtudatot. Persze ő megéli, hogy egy kicsit más a helyzet vele, mint az asztmában nem szenvedő társaival, de próbáljuk őt úgy irányítani, hogy a tartós gyógyszerei nem mások, mint segédeszközök az ő kiegyensúlyozott életéhez. Aki rövidlátó, az szemüveggel korrigálja a látásélességét, aki asztmás az gyógyszerekkel. Fontos, hogy a gyermek sportoljon. Nagyon jó hatású az úszás. Amennyiben a gyermek asztmás panaszainak hátterében allergia igazolódott, akkor a kiváltó okot lehetőség szerint el kell kerülni. Nyilván ez étel esetében könnyű dolog, de a légúti allergének elkerülése nehezebb dió.  Mindenesetre a beállított szereket szedni kell az allergén előfordulása idején, és lehetőleg tartsa távol magát a gyermek azoktól a helyzetektől, amikor félő, hogy nagyobb koncentrációban találkozik az allergiát kiváltó tényezővel. (Például ne sétáljon át parlagfűtől hemzsegő mezőn.)

A krónikus légúti gyulladás miatt jótékony hatásúak lehetnek a barlangkúrák. Ilyenkor a csíramentes levegő segít megnyugtatni a nyálkahártyát. Ugyancsak bizonyítottan előnyös a sóbarlang, vagy sókamra. A sós párát belélegezve a só vizet von el a gyulladás miatt megduzzadt hörgőnyálkahártyából, ezért lelohasztja azt, csökkentve a légúti szűkületet. Ráadásul a sós pára elősegíti a légúti nyák oldását is. Ezért hasznos a kellemességén túl a tengerparti nyaralás is.

Az asztma diagnózisának felállításához tüdőgyógyászati vizsgálat szükséges, melynek során részletesen kikérdezik a szülőket a gyermek betegségével kapcsolatban, allergia vizsgálatok, légzésfunkciós vizsgálatok történnek, szükség esetén kiegészítve képalkotó (elsősorban röntgen) vizsgálattal. Ezt követően a gyermeket beállítják a megfelelő, tartós gyógyszeres kezelésre. A gyógyszeres kezelés két lábon áll. Az egyik a krónikus gyulladás megszűntetését célozza meg, a másik pedig az esetlegesen fellépő nehézlégzéses roham oldását szolgálja. Ahhoz, hogy eredményes legyen egy asztmás gyermek kezelése, ahhoz elengedhetetlen a rendszeres szakorvosi gondozás, melynek során a kezelést a gyermek panaszainak függvényében folyamatosan és egyénre szabottan lehet megtervezni. A panaszmentesség idejének függvényében lehet a gyermek gyógyszeres kezelését leépíteni.