A csecsemők és gyermekek szervezete érzékenyebben reagál a folyadékvesztésre, mint a felnőtteké, ezért náluk különösen fontos a megfelelő folyadékháztartás fenntartása. A kiszáradás, orvosi nevén dehidratáció, akkor alakul ki, amikor a szervezet több folyadékot veszít, mint amennyit pótolni tud. Ez a folyadékvesztés súlyos következményekkel járhat, mivel a víz létfontosságú szerepet játszik a test normális működésében. A gyermekeknek relatíve nagy a testfelületük a testtömegükhöz képest, ezért a bőrön keresztüli folyadékveszteségük lázas állapotban vagy magas külső hőmérséklet esetén nagyobb, mint a későbbi életkorokban. Az alábbiakban részletesen tárgyaljuk a csecsemő és gyermekkori kiszáradás leggyakoribb okait, tüneteit, a kezelési lehetőségeket és a megelőzést.

A kiszáradás leggyakoribb okai

1. Hasmenés és hányás: A leggyakoribb oka a csecsemők és kisgyermekek kiszáradásának a hasmenés és hányás, amelyet leggyakrabban vírusos vagy bakteriális fertőzések okoznak. Az ilyen típusú fertőzések gyakran gyors folyadékvesztéssel járnak, amely hamar kiszáradáshoz vezethet.
2. Láz: A láz, különösen ha tartós vagy magas, növeli a szervezet folyadékszükségletét. A test hűtése érdekében a gyermek izzad, párolgás segítségével próbál megszabadulni a hőtöbblettől, így további folyadékot és sókat veszít. A láz mellé gyakran társul hányás és hasmenés, amelyek tovább növelik a kiszáradás kockázatát.
3. Nem megfelelő folyadékbevitel: Különösen a csecsemők esetében előfordulhat, hogy nem jutnak elegendő folyadékhoz. Ez lehet annak következménye, hogy az anyatej- vagy tápszerfogyasztás nem megfelelő mennyiségű, vagy a gyermek nem tud inni, például fogzási fájdalom vagy betegség miatt.
4. Túlzott izzadás: A nagy hőség, illetve intenzív fizikai aktivitás következtében a gyermekek sok folyadékot veszíthetnek izzadással. Mivel a csecsemők és a kisgyermekek hőszabályozása még nem olyan hatékony, mint a felnőtteké, ezért ők különösen hajlamosak a hő okozta kiszáradásra.
5. Egyéb betegségek: Bizonyos krónikus betegségek, például a cukorbetegség, szintén hozzájárulhatnak a kiszáradáshoz. A cukorbetegeknél a magas vércukorszint fokozott vizeletürítést eredményez, ami folyadékvesztést okoz.

A kiszáradás tünetei

A kiszáradás súlyossága enyhe, közepes vagy súlyos lehet, attól függően, hogy a gyermek mennyi folyadékot veszített. Az alábbiakban felsoroljuk a különböző fokú kiszáradás jeleit:

1. Enyhe kiszáradás tünetei:
   • Száraz száj és ajkak
   • Kevesebb vizeletürítés (a pelenka ritkább cseréje csecsemőknél)
   • Szokatlan fáradtság, levertség
   • Szomjúságérzet
   • Nyűgösség

2. Közepes kiszáradás tünetei:
   • Nagyon száraz száj és nyelv
   • Kevés vagy nincs vizelet (a pelenka 6-8 órán át száraz marad)
   • Bűzös vagy sötét színű vizelet
   • Beesett szemek, karikás szemek
   • Hideg vagy száraz bőr
   • Száraz szem, a gyermek sírás közben nem produkál könnyeket
3. Súlyos kiszáradás tünetei:
   • Rendkívüli aluszékonyság, vagy éppen ingerlékenység
   • Gyenge pulzus
   • Eszméletvesztés
   • Légzési nehézségek
   • Hideg, márványozott bőr
   • Nagyon beesett kutacs a csecsemő fején (a koponyán található puha terület)

A gyermekek napi fenntartó folyadékigénye:

10 kg alatt 100 ml/kg/nap (10 kg-os gyermeknek: 100 ml x 10 (kg) =      1000 ml, vagyis 1 L/nap)

11-20 kg-ig 1000 ml + 50x (gyermek testtömege kg-ban – 10) ml

Pl.: 15 kg-os gyermek: 1000 ml + 50x (15 kg-10) ═ 1000 ml + 250 ml ═ 1250 ml, azaz 1,25 L

20 kg felett 1500 ml + 20x (gyermek testtömege kg-ban – 20) ml

Pl.: 25 kg-os gyermek: 1500 ml + 20x (25 kg- 20) ═ 1500 ml + 100 ml ═ 1600 ml, azaz 1,6 L.

A kiszáradás kezelési lehetőségei

A kiszáradás kezelése attól függ, hogy mennyire súlyos a folyadékvesztés, és mi okozta azt.

1. Enyhe kiszáradás kezelése: Enyhe esetekben a folyadékpótlás a legfontosabb feladat. Gyakran kis mennyiségű folyadékot kell adni, hogy a szervezet újra egyensúlyba kerüljön. A víz mellett az orális rehidratációs sók (ORS) különösen hatékonyak, mivel nemcsak a folyadékot, hanem az elektrolitokat (nátrium, kálium) is pótolják, amelyeket a gyermek elveszített. Manapság a patikákban többféle ízesítésű készítmény elérhető. Kisebb gyermek nem biztos, hogy a sós íz miatt szívesen elfogadják, ezért kisebb adagokban történő kínálással, a folyadék hűtésével próbálkozhatunk. Ha nem megy, akkor turmixoljunk össze banánt, narancsot és tegyünk hozzá kicsi cukrot. A só bevitelét megpróbálhatjuk óvatos sós keksz, sós pálcika adásával növelni.
   
   Az anyatejes csecsemők számára az anyatej továbbra is a legjobb folyadékpótló, míg a tápszerrel táplált babák esetében javasolt az ORS adása. Idősebb gyermekeknél az elektrolit-oldatok mellett kínálható tiszta víz vagy leves is.

2. Közepes vagy súlyos kiszáradás kezelése: Közepesen súlyos vagy súlyos kiszáradás esetén kórházi ellátás szükséges. Az intravénás folyadékpótlás segíti a folyadék és elektrolitok gyors visszapótlását. A súlyos esetek kezelésének része lehet a légzés támogatása, valamint a vérkeringés helyreállítása is.
3. Speciális kezelések: Ha a kiszáradást fertőzés okozza, akkor a kiváltó kórokozó függvényében egyéb gyógyszerek alkalmazása is szükséges lehet. Lázcsillapítók, valamint hányinger- és hasmenéscsillapítók is alkalmazhatók a tünetek enyhítésére.

A kiszáradás megelőzés

A kiszáradás megelőzése különösen fontos a csecsemők és kisgyermekek esetében, mivel fentebb már említettük, hogy náluk gyorsabban alakulhat ki. Az alábbi intézkedésekkel elkerülhetjük a súlyosabb dehidratációt:

1. Rendszeres folyadékbevitel biztosítása: Fontos, hogy a gyermekek a nap folyamán rendszeresen fogyasszanak folyadékot, különösen akkor, ha betegek, vagy nagy melegben tartózkodnak. Csecsemők esetében az anyatej vagy a tápszer biztosítja a szükséges folyadékot, míg idősebb gyermekeknél a víz és más hidratáló italok ajánlottak.
2. Kiegészítő folyadék betegség esetén: Ha a gyermek hasmenéssel, hányással vagy lázzal küzd, akkor különösen fontos a folyadékbevitel növelése. Az orális rehidratációs oldatok alkalmazása megelőzheti a súlyosabb kiszáradást.
3. Lázas állapot kezelése:  Amennyiben a gyermek általános állapota indokolja, akkor lázcsillapítókkal (pl. ibuprofén vagy paracetamol) csökkenthetjük a lázat, ami segít mérsékelni a folyadékvesztést. A hűvös helyiségben való tartózkodás és a megfelelő ruházat szintén fontos a lázas gyermekek folyadékvesztésének csökkentésében.
4. Kis mennyiségű, gyakori itatás: A gyengélkedő gyermekeket gyakran kell kisebb mennyiségű folyadékkal kínálni, hogy elkerüljük a hányást és eredményesebb lehessen a folyadékpótlás.