fbpx

A cukorbetegség a leggyakoribb gyermekkori anyagcsere-betegség, mely az esetek túlnyomó többségében kamaszkorban jelentkezik, de a gyermekkor bármelyik szakaszában megjelenhet. A gyermekkori cukorbetegség döntő többsége az úgynevezett inzulinfüggő cukorbetegség, csak az esetek 1-2 százalékában nincs szükség inzulin kezelésre (nem inzulinfüggő cukorbetegség), bár az utóbbi típus előfordulási gyakorisága is jelentősen növekszik az elmúlt években.

Létezik a cukorbetegségnek más autoimmun betegséghez (pajzsmirigy-gyulladás, lisztérzékenység), Down-szindrómához, illetve gyógyszeres kezeléshez (szteroid) társuló formája is.

A cukorbetegség gyanújához leggyakrabban néhány hete tartó jó étvágy melletti fogyás, feltűnően nagy mennyiségű folyadék fogyasztása, és ehhez társulóan gyakori és sok vizelet ürítése vezet (a gyermek éjszaka is többször iszik, felkel pisilni, napi folyadékszükséglete több liter is lehet). Feltűnhet a rosszabb sebgyógyulási hajlam sérüléseket követően, de csecsemő- és kisdedkorban nagyon makacs, főként a pelenka alatti területen jelentkező gombás fertőzések esetén is mindenképpen gondolni kell rá! Fáradtság, hasi fájdalom, látászavar szintén szerepelhet a panaszok között.

Kialakulása

A cukorbetegség kialakulásához genetikai hajlam és környezeti tényezők egyaránt szükségesek, melyek közös eredője, hogy a szervezet a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei ellen antitesteket termel, ezáltal azokat elpusztítja. A klinikai tünetek végeredményben az inzulin hiányának következtében jelennek meg. Az inzulin hiányában mind a szénhidrát-, mind a fehérje- és zsíranyagcsere zavart szenved. A túl magas vércukorszint esetén a vesén keresztül jelentős mennyiségű cukor fog kiválasztódni, ami kémiai hatásánál fogva vizet is „magával visz”. Ennek a folyománya lesz a nagy mennyiségű vizeletürítés. Az elvesztett folyadékot a szervezetnek az egyensúlyának biztosítása érdekében pótolnia kell, emiatt a gyermek feltűnően sokat fog inni. A zsíranyagcsere zavara miatt a ketonsavak szintje megemelkedik a szervezetben, acetonos leheletet, a vér savasodását okozva. Utóbbi késői diagnózis esetén tudatzavart, eszméletvesztést, jellegzetes légzést (mély belégzés és kilégzés) okoz.

A felsorolt tünetek észlelése esetén jelezni kell a megfigyeléseket a kezelőorvos felé, aki a kivizsgálást elindítja. Amennyiben a cukorbetegséget diagnosztizálják, akkor a szülő egy nagyon részletes oktatáson esik keresztül a gondozó intézetben, ahol megtanítják a cukorbetegség lényegére, a gyermek diétájának szükségességére, módjára, a magas és alacsony vércukorszinttel járó állapot tüneteire, és azok sürgősségi ellátására, a gyermek vércukorszintjének folyamatos ellenőrzésére. Ennek részletézése a szövődmények leírásánál található.

A cukorbetegséget öt szakaszra oszthatjuk:

Az első, kezdeti szakaszban a szervezet igen magas inzulinszükséglete jellemző. Ezt követően egy relatíve jó szakasz következik, mely során az inzulinszükséglet csökken. Tévesen azt a látszatot keltheti, hogy a gyermek meggyógyul ebből a krónikus betegségből. A javulást a saját inzulintermelés viszonylag kielégítő mértéke eredményezi. A betegség harmadik szakasza az úgynevezett totális cukorbetegség. Ilyenkor a szervezet már nem képes inzulint előállítani, a szükséges mennyiséget teljes egészében pótolni kell. A negyedik, serdülőkori szakaszban nagyon labilis a gyermek anyagcsere egyensúlya, mert az inzulin hatásával ellentétes hatású hormonok magas és változó szintje erős vércukor-ingadozást eredményez. Az ötödik, fiatal felnőttkori szakaszban ismét könnyebbé válik a stabil egyensúly kialakítása.

A cukorbetegség kezelése több részből áll:

Inzulinkezelés

A szervezet nélkülözhetetlen hormonját inzulinkészítménnyel kell pótolni. Az inzulinkészítmények hatástartamuk alapján csoportosíthatók, vannak gyors felszívódású, rövid hatástartamúak és lassabb felszívódású késleltetett hatástartamúak. A legjobb anyagcsere-egyensúlyt úgynevezett intenzifikált kezeléssel lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek főétkezések előtt gyors hatású készítményt kell adni, reggel és lefekvés előtt késleltetett hatástartamúval kiegészítve.

Az inzulint a bőr alá kell beadni az erre a célra kifejlesztett inzulintoll segítségével. Az inzulin beadásának helyén a zsírszövet tömege helyileg megnő (inzulincsomó), ezért célszerű váltogatni a beadás helyét (felkar, comb, has bőre alá).

Manapság az ún. inzulinpumpa nagy segítséget jelent az inzulin adagolásában. Segít a vércukorszint jobb kontrollálásában, ami alapvető fontosságú a gyermekek egészségének és fejlődésének szempontjából. Egy olyan eszköz, amely folyamatosan adagolja az inzulint a szervezetbe, így sok szempontból kényelmesebb és hatékonyabb lehet, mint a hagyományos napi injekciók.

Étrend és a táplálkozás

Egészséges szervezetben az inzulintermelés a napszaktól és az elfogyasztott ételek minőségétől, mennyiségétől függően folyamatosan az igényeknek megfelelően változik, és biztosítja, hogy a vércukorszint változása ne legyen szélsőséges. Cukorbetegség esetén az inzulint „kívülről” visszük be, ezért nagyon fontos, hogy a beadott inzulinok mennyisége és az elfogyasztott ételek mennyisége, összetétele gondosan egyensúlyban legyen. Fontos alapszabály, hogy a gyorsan felszívódó cukrokat ki kell az étrendből iktatni, mert azok jelentősen és gyorsan emelik a vércukorszintet, és ezzel együtt az inzulinigényt, míg a többi szénhidrátot a nap folyamán elosztva, az inzulin adagjához és hatástartamához igazítva kapja a gyermek. A gyermek ételeinek kb. felét tegyék ki a rostban gazdag szénhidrátok, kb. 30% zsírt, 20% fehérjét tartalmazzanak.

Testmozgás

A gyermek inzulin-beállításának része a fizikai aktivitás bekalkulálása, mely nemcsak a szénhidrát egyensúlyhoz, de az egészséges életvitel miatt is fontos. A fizikai aktivitás, sport az izommunka révén csökkenti a vércukorszintet. Ezt figyelembe kell venni az inzulin pótlása során is, hiszen egy egész napos aktivitás, például túra vagy sportnap jelentősen csökkenti az inzulinigényt. Amennyiben ezt nem kalkulálják be az inzulin adásakor, akkor a gyermeknél az alacsony vércukorszint veszélye jelentősen megnő. Amennyiben a gyermek rövidebb ideig tartó fizikai aktivitása van, akkor egy kicsit megnövelhető a mozgás előtti energia-bevitel (többet ehet) annyival, amit fel is használ rögtön.

Oktatás

Mind a szülőknek, mind pedig a gyermekeknek el kell magyarázni a betegség lényegét, az azzal járó „terheket”. Meg kell ismerniük a kalóriaszámolást, az inzulinkezelést, a vércukor-ellenőrzést, és fel kell építeni egy nagyon pontos napirendet az étkezéseket és inzulinbeadásokat illetően. Nagyon pontosan meg kell tanulni a szövődmények jeleit, azok elhárításának módját. Precízen kell vezetni a tüneti naplót, hogy a gondozó orvos is lássa a gyermek kezelésének eredményességét.

Lelki támogatás

Nagy terhet jelent először azzal szembesülni, hogy a gyermek krónikusan beteg, életvitelébe szigorú szabályokat kell bevezetni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha beépül a mindennapokba a gyermek megfelelő irányítása, kezelése, akkor a cukorbetegséggel együtt is teljes értékű életet élhet. Sőt! Erre is kell törekedni. Azt tudatosítsuk a gyermekben, hogy az ő szervezetének a jó működéséhez pótolnunk kell inzulint, oda kell figyelni az étkezésekre, de míg egy rövidlátó szemüveg viselésére kényszerül, hogy „fogyatékosságát” korrigálja, addig neki más jellegű segítségre van szüksége. De a jól alkalmazott mindennapi rutin során pár perc odafigyelést igényel csupán a betegsége. A cukorbetegek diétája alapvetően egy nagyon egészséges táplálkozási szokást részesít előnyben, éppen ezért egyáltalán nem hátrány, ha a család minden tagja átáll erre. Az apróbb bűnök (csokoládé, édesség) pedig megengedhetők cukorbetegek számára készített termékekkel.

Gondozás

A gondozó orvossal való találkozás lehetővé teszi, hogy folyamatosan ellenőrizzék a gyermek anyagcsere-állapotát, kezelésének eredményességét, és mielőbb korrigálhassák azt. Emellett a sikeresen kezelt gyermeknek fontos az ilyenkor kapott pozitív megerősítés, elismerés is.