A szédülés gyakori panasz a felnőttek körében, de gyermekeknél is előfordulhat. Bár gyerekkorban ritkább és sokszor rövidebb ideig tart, a szédülés jelentős hatással lehet a gyermekek életére és mindennapi tevékenységeire. A szédülés önmagában nem betegség, hanem egy tünet, amely számos okra vezethető vissza
A gyermekkori szédülés előfordulása
A szédülés előfordulási gyakorisága gyermekeknél nehezen becsülhető meg, mivel az érzékelése szubjektív, és a kicsik sokszor nem tudják pontosan leírni, mit éreznek. A szakirodalom szerint a gyermekek körülbelül 5–15%-a találkozik valamilyen szédüléssel kapcsolatos panasszal 5 és 15 éves kor között. Ez a szám nagyban függ az életkortól, az adott populáció egészségi állapotától, illetve a szédülést kiváltó okoktól. Bár a szédülés önmagában ritkán életveszélyes, a tünet hátterében álló problémák komolysága miatt fontos, hogy a szülők és a gondozók figyeljenek ezekre a jelekre.
A gyermekkori szédülés lehetséges okai
A szédülés mögött számos ok állhat, amelyek lehetnek átmenetiek vagy komolyabb kivizsgálást igénylő állapotok. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb okokat:
a) Jóindulatú pozícionális szédülés (BPPV):
Ez a típusú szédülés, amit gyakran a fej mozgatása vált ki, az egyik leggyakoribb oka a gyermekkori szédülésnek. BPPV esetén a belső fülben található apró kalciumkristályok helyzete megváltozik, ami szédüléshez vezethet.
b) Migrénes szédülés:
A migrén gyermekkorban is jelentkezhet, és néha szédülés formájában nyilvánul meg, amit esetleg fejfájás nem is kísér. Migrénes szédülés esetén a gyerek forgó érzést tapasztalhat, és gyakran fény- vagy hangérzékenység is társul hozzá.
c) Fül-orr-gégészeti problémák:
A középfül fertőzései vagy gyulladásai, illetve a belső fül rendellenességei szintén szédülést okozhatnak. Különösen csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő gyakrabban, hogy visszatérő fülproblémák miatt jelentkezik szédülés. Esetükben az egyensúly elvesztése tűnhet fel akár ülő, akár álló testhelyzetben.
d) Alacsony vércukorszint (hipoglikémia):
Gyermekeknél az alacsony vércukorszint is vezethet szédüléshez, különösen, ha nem megfelelő az étkezésük minősége, gyakorisága. Az éhség miatti gyengeség és szédülés könnyen összetéveszthető más problémákkal, ezért fontos a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezés.
e) Neurológiai betegségek:
Ritkábban, de előfordul, hogy a szédülés hátterében idegrendszerii betegségek, például agydaganatok, epilepszia vagy agyhártyagyulladás állnak. Ezeknél az eseteknél a szédülés mellett más tünetek, például fejfájás, látászavarok vagy hányinger is jelentkezhet.
f) Vérszegénységgel járó állapotok:
A különböző eredetű vérszegénységek esetén csökken a vér oxigénszállító kapacitása. Emiatt a romló agyi oxigénellátottság egyik jele lehet a szédülés is.
g) Szorongás és pszichés eredetű szédülés:
A gyermekek is megtapasztalhatják a szorongásos tüneteket, amelyek között a szédülés is szerepelhet. Stresszes helyzetekben – például iskolai felelések, dolgozatok, családi problémák miatt – a gyermekek érzékelhetnek szédülést, amely azonban nem fizikai eredetű, hanem pszichoszomatikus.
h) Szív- érrendszeri megbetegedések
Ha valamilyen oknál fogva a szív nem tudja ellátni hatékonyan a pumpafunkcióját, akkor az agyi csökkent vérellátás egyik tünete lehet a szédülés is. Mind az alacsony, mind a magas vérnyomásnak lehet kísérő velejárója. A fentiek miatt a szív vizsgálata és a vérnyomás ellenőrzése mindenképpen indokolt.
A szédülés kivizsgálása gyermekeknél
A gyermekek szédülésének kivizsgálása különös körültekintést igényel, hiszen a kisebbek nem mindig tudják pontosan megfogalmazni, mit éreznek. Az alábbiakban felsorolunk néhány alapvető kivizsgálási lépést:
a) Részletes kórelőzmény felvétele:
A kivizsgálás első lépése a részletes kórtörténet megismerése. Az orvosok felteszik a kérdéseket a szédülés jellegére, időtartamára, kiváltó tényezőkre és a kísérő tünetekre vonatkozóan. Érdemes megfigyelni, hogy a szédülés mikor jelentkezik (például reggel, étkezés után vagy stresszhelyzetben), és hogy kíséri-e hányinger, fülzúgás vagy fejfájás.
b) Fizikális vizsgálat:
A fizikális vizsgálat során a gyermek egyensúlyi és mozgásfunkcióit is ellenőrzik. Gyakran végeznek hallásvizsgálatot és szemmozgás vizsgálatot, valamint a belső fül állapotának felmérésére is sor kerülhet.
c) Laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok:
Amennyiben a tünetek alapján szükséges, vérvizsgálattal ellenőrizhető a vércukorszint és egyéb laborparaméterek, amelyek segíthetnek az okok feltárásában. Súlyosabb esetekben képalkotó eljárások – például MRI vagy CT – is indokoltak lehetnek a neurológiai eredetű okok kizárása érdekében.
d) Szakorvosi konzultációk:
Bizonyos esetekben fül-orr-gégészeti vagy neurológiai szakorvos bevonása szükséges a diagnózis pontosítása érdekében. Az ilyen konzultációk során az orvosok specializált vizsgálatokat is végezhetnek, például a belső fül egyensúlyszervének működését értékelő teszteket.
A gyermekkori szédülés kezelési lehetőségei
A szédülés kezelése az okok pontos meghatározásától függ, így fontos, hogy a kezelés személyre szabott legyen.
a) Gyógyszeres kezelés:
Ha a szédülés oka például migrén vagy gyulladásos folyamat, a gyógyszeres kezelés lehet indokolt. A migrén kezelésére általában fájdalomcsillapítók használhatók, speciális migrénellenes szerek inkább csak 16 éves kor felett, míg fül-orr-gégészeti eredetű problémákra antibiotikumok és gyulladáscsökkentők is adhatók. Vérszegénység esetén annak típusától függő kezelés szükséges, míg a szív- érrendszeri problémák orvoslásának is vannak gyógyszeres kezelési módjai.
b) Életmódbeli változtatások és táplálkozási tanácsok:
Sok esetben a gyermekek vércukorszint-ingadozása miatt jelentkezik szédülés, ilyenkor a rendszeres étkezés és megfelelő tápanyagbevitel segíthet. A túlzott cukorfogyasztás kerülése és a kiegyensúlyozott étrend fenntartása csökkentheti a szédüléses epizódok gyakoriságát.
c) Vestibuláris torna:
Amennyiben a szédülés hátterében egyensúlyszervi probléma áll, a vestibuláris torna és egyensúlyi gyakorlatok hatékonyak lehetnek.
d) Pszichológiai segítség:
A szorongásos eredetű szédülés esetén hasznos lehet pszichológus vagy gyermekpszichiáter segítsége. A relaxációs technikák, stresszkezelés és esetleges terápiás módszerek (például kognitív viselkedésterápia) javíthatják a gyermek általános közérzetét és csökkenthetik a szédüléses tüneteket.
Összefoglalás
A gyermekkori szédülés egy gyakori, ám sokszínűen megjelenő tünet, amely különféle okokra vezethető vissza. A legfontosabb, hogy a szülők figyeljenek a gyermek panaszaira, és ha a szédülés visszatérően jelentkezik, vagy más tünetekkel is társul, forduljanak orvoshoz. A szakszerű kivizsgálás és a megfelelő kezelési módszerek alkalmazása segíthet abban, hogy a gyermek életminősége ne romoljon és biztonságban érezhesse magát a mindennapi tevékenységek során.