Általában légúti hurutosság, nátha kapcsán heves fülfájás jelzi a kialakulását. Gyakran lázas állapot is kíséri. Csecsemőkorban étvágytalanság, hányás, hasmenés, nagyfokú nyugtalanság, ingerlékenység is szerepelhet a panaszok között. Nagyobb gyermekek halláscsökkenésről is beszámolhatnak, illetve a szülő észreveheti, hogy gyermeke nem jól hall.
Az egyik leggyakoribb megbetegedés csecsemő-és kisgyermekkorban. A biztos diagnózist a fül fültükri vizsgálata adja meg. Ilyenkor a dobhártya vörös, gyulladt, mögötte váladék látható, amely akár elő is domboríthatja, feszítheti a dobhártyát. Ha a dobhártya nem tud ellenállni a mögötte lévő váladék feszítő hatásának, akkor kilyukad (perforál), és a hallójáratból váladék ürül, melyet a szülő fülfolyás formájában észlel. A perforáció nyomán megszűnik a heves fájdalom, de a halláscsökkenés továbbra is fennáll.
A középfül-gyulladást vírusok és baktériumok egyaránt okozhatják. A vírusok inkább vizes váladékképződéssel járó gyulladást okoznak, míg a baktériumok gennyeset. A korábban vírusos eredetű középfül-gyulladás során képződő váladék bakteriális felülfertőződés révén gennyes gyulladásba mehet át, és ez módosíthatja a kezelést.
A kórfolyamat megértéséhez néhány szó az anatómiai viszonyokról. A fülkürt a középfület az orrgarattal összekötő járat. Szerepe abban van, hogy nyeléskor kiegyenlíti a középfülben lévő nyomást a külvilágival (pl. magaslaton, repülőgépen a füldugulást folyamatos nyelésekkel tudjuk megszűntetni), biztosítja a középfülben képződő kis mennyiségű váladék kijutását az orrgaratba.
Abban az esetben, ha a fülkürt váladék miatt elzáródik, vagy nagy orrmandula miatt nem képes a nyomáskiegyenlítésre, akkor a dobüregben lévő levegő felszívódik, negatív nyomás keletkezik, a dobhártya behúzódik, ami miatt a rezgőképessége csökkeni fog, a dobüregben pedig steril izzadmány képződik. Ezek együttesen vezetéses halláscsökkenést eredményeznek.
Náthás állapotban az orrgaratban lévő váladék és a benne lévő kórokozók a fülkürtön keresztül a középfülbe juthatnak, és így alakítják ki a középfül-gyulladás. Tüsszentés, orrfúvás során, de különösen szipogó gyermekek esetében erre még nagyobb az esély. A csecsemőknek és kisgyermekeknek rövidebb a fülkürtjük, ez is könnyíti a középfül-gyulladás kialakulását.
Fájdalomcsillapító beadásával mérsékelhetjük a fülfájást, majd a soron következő rendelésen érdemes megmutatni a gyermeket a gyermekorvosnak a biztos diagnózis érdekében
Fontos, hogy a középfül-gyulladásban szenvedő gyermek sokat rágcsáljon. A rágás és nyelések során a fülkürt megnyílásával a középfül folyamatosan tisztulhat a váladéktól, illetve a megnyílás során a középfülbe jutó levegő kedvezőtlenebb életteret teremt a gennykeltő baktériumok számára, melyek inkább az oxigénhiányos környezetet kedvelik.
Vírusos eredetű középfül-gyulladás esetén tüneti szerek alkalmazhatók (fájdalomcsillapító, orrcsepp, esetleg antihisztamin) az orrváladék eltávolítása mellett.
Abban az esetben, ha gennyes középfülgyulladással állunk szemben, akkor antibiotikum kezelésre is szükség van. Fontos, hogy az antibiotikumot az egyéb bakteriális felső légúti fertőzésekhez képest magasabb dózisban kapják a gyermekek, mert a középfülben a hatékony gyógyszerszint eléréséhez ez elengedhetetlen. Ellenkező esetben a gennyes gyulladás csak „el lesz maszatolva”, és a gyógyszer elhagyása után a folyamat ismételten fellángolhat, elhúzódóvá téve ezt az egyébként sem könnyen elviselhető betegséget. A megfelelő gyógyszerkészítmény, megfelelő dózisban és ideig történő alkalmazása mellett manapság már nemigen van szükség a dobhártya felszúrására.
Szövődmények
A középfülgyulladás nemcsak a korábbiakban leírtak miatt kellemetlen betegség, hanem a sok szövődmény lehetősége miatt is. Ezek felsorolásszerűen a már említett perforáción túl: hallásvesztés (akutan a váladék miatt, krónikusan a krónikus dobüregi izzadmány, hegessé váló dobhártya vagy károsodó hallócsont láncolat miatt), krónikus fülfolyás, a gyulladás ráterjedése a környező csontokra, agyhártyagyulladás, agytályog, koponyán belüli trombózis, belsőfül-gyulladás.
Teendők visszatérő középfülgyulladások esetén
Nem ritka, egy gyermeknél visszatérően jelentkezik középfülgyulladás, megkeserítve a gyermek, a család, de még a kezelőorvos életét is.
Visszatérő középfülgyulladás esetén keresni kell a háttérben meghúzódó hajlamosító tényezőket. Ilyen lehet a korai közösségbe, főként bölcsödébe kerülés, ami a gyakori felső légúti betegségek miatt és az ebben az életkorban még rövid fülkürt miatt növeli a középfülgyulladás esélyét.
Ugyancsak hajlamosító tényező az orrgaratban elhelyezkedő nagy orrmandula, ami egyébként is kisgyermekkorban a legnagyobb a testméretekhez képest, ráadásul az orrmandula a fülkürt orrgarati nyílása mellett helyezkedik el, ezért gyulladásai jó esélyt adnak a fülkürt funkcióromlásának, a kórokozók középfülbe jutásának. Visszatérő középfülgyulladások esetén fülészeti konzultációt kell kérni, és a fülész tesz javaslatot a gyakran jelentősen megnagyobbodott orrmandula műtéti eltávolítására.
Szintén a fülész javasolhatja úgynevezett ventillációs tubus beültetését a dobhártyába. A tubus beültetése után szabad összeköttetés nyílik a középfül és a külvilág között. Az oxigéndús környezet nem kedvez a baciknak, ráadásul az esetlegesen a dobüregben képződő gyulladásos váladék is azonnal ki tud ürülni. A tubus általában 0,5-1 év elteltével spontán kifordul a dobhártyából, de addigra a krónikus, illetve a visszatérő gyulladások megszűnnek. Természetesen a nyitott külvilági kapcsolat miatt a tubussal rendelkező gyermek nem merülhet víz alá.
Ismert tény, hogy azok között a gyermekek között is gyakoribb a középfülgyulladás, akik a gyomorból a nyelőcsőbe irányuló refluxra hajlamosak. Gyakori középfülgyulladások esetén erre a lehetőségre is gondolnunk kell.