A hasfájás a legszokványosabb gyermekkori panaszok között szerepel, és gyakran okoz fejtörést mind a szülőknek, mind az orvosnak. Lássuk, hogy miért!

A hasfájás megítélésének nehézségei

Kevesebb olyan kórállapot van a gyermekek körében, ami vagy közvetlen, vagy közvetett úton nem eredményezhet hasfájást. Gyermekkorban – különösen a kisebb korosztályokban – általános tünetként is gyakrabban panaszkodnak hasfájásra a kis páciensek, mint például fejfájásra. A hasfájás – tünetként azt gondolnánk – a hasi szervek kórállapotait tükrözi, de ez nem mindig igaz. Pedig így is éppen elég betegség merülhet fel, ha csak a hasüregi szervek számát vesszük sorra. Ezeknek a szerveknek a betegségei pedig adódhatnak: fejlődési rendellenességből, sérülésekből, funkcionális károsodásokból, fertőzéses- és nem fertőzéses eredetű gyulladásokból, anyagcsere-eltérésekből, és szerencsére jóval ritkábban jó- és rosszindulatú daganatos elváltozásokból. Mindezek pedig megsokszorozzák a kórképek lehetőségeit. Tegyük még hozzá, hogy a leggyakoribb pszichoszomatikus (lelki eredetű testi panasz) tünet is a hasfájás. Ennek szintén számtalan, sokszor csak lassan kideríthető oka van.

A hasi kórképek súlyosságának megítélése sem egyszerű feladat, mert jelentéktelennek tűnő panasz is beletorkollhat sürgős ellátást igénylő állapotba néhány óra alatt, illetve markáns fájdalom hátterében is lehet banális ok.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyermekek gyakran nem tudják pontosan lokalizálni a hasi fájdalmukat, megfogalmazni annak jellegét, és jelentős egyéni különbségek lehetnek a fájdalomérzet erősségének megélésében is.

A hasfájás megítélését könnyítő megfigyelések

A hasfájásra panaszkodó gyermek vagy az arra gyanús csecsemő esetében is a hasfájás objektív jeleit kell keresni. A hasfájás egy kellemetlen tünet, és még az intenzitásától függetlenül is rányomja a gyermek viselkedésére a bélyegét. Annak a gyermeknek biztosan nincs jelentős hasfájása, aki szüleinek ugyan arra panaszkodik, de azzal egy időben puskagolyó sebességgel kergeti testvérét.

De, ha egy gyermek összegörnyedve panaszkodik hasfájásra, félrehúzódik, lefekszik, kedvetlen, visszautasítja az ételt, italt, akkor valóban jelzésszerűen megéli az elmondott fájdalmat. Ha ehhez egyéb objektív jel is társul, mint például a hasfájásra történő felébredés, a fájdalom mellett látott puffadt, feszes has, a székletürítésben és annak állagában bekövetkező változások (akár gyakrabban, akár ritkábban ürít székletet a gyermek), fájdalomcsillapító kérése, ismétlődő hányások, akkor mindenképpen keresnünk kell a kiváltó okot annak érdekében, hogy hosszútávon orvosoljuk a problémát.

Csecsemőkorban az általános tünetekből lehet a hasfájásra következtetni: a baba többnyire periodikusan sír, vagyis sírását rövid, megnyugvásos fázisok szakítják meg, de alapvetően nyugtalan. A fájdalom miatt elsápadhat, leizzadhat, lábait felhúzza a fájdalom idején, hasa puffadt, feltűnően domborodó, és természetesen mind a széklete, mind annak ürítési gyakorisága megváltozhat.

Nagyobb, jól együttműködő gyermekek segítő információkat is adhatnak. Ha görcsös hasi fájdalomról számolnak be, az behatárolható ideig jelentkezik, majd enyhül és ismétlődik. Ilyen esetekben a hasüregi szervek falában lévő simaizmok görcsös összehúzódása áll a fájdalom hátterében. Ilyen simaizom található a gyomor- és bélfalban, a húgyutak falában, az epehólyag falában és a méhben. A simaizom görcséhez vegetatív reflex révén általános tünetek is társulnak: elsápadás, ritkán kipirulás, verejtékezés, hányinger, hányás.

A heteken át elhúzódó vagy visszatérő hasfájás a hasi szervek megbetegedéseire utalhat, és a fájdalmon kívül rendszerint egyéb tünetek is észlelhetők.

Amennyiben a gyermek meg tudja határozni a fájdalma pontos helyét, vagy az orvosi vizsgálat során jól behatárolható az a hasi terület, amely érzékeny, akkor szintén támpontot ad a kóreredet meghatározásához.

Hasfájás jelentkezésekor figyelni kell annak dinamikáját is. Ez segít – többek között- annak az eldöntésében, hogy van-e sürgősségi teendő vagy nincs. A sürgősségi ellátást igénylő hasi kórképek rövid időn belül fokozódó, egyre hevesebb panaszokat okoznak, mely mellett a gyermek általános állapota is folyamatosan romlik.